ngatti

Szóval cigizik egy ördög, odabenn a bugyorban érezni most is, ahogy a parázs égeti a húst, a belsőszerveket. Legerősebben az elhasznált máj felett. Kis össze-összehúzódásokkal préseli a szervezet a füstöt, a szájon át a világba. Szaga nincs, talán némi foszfor. Savgerince könnyed, szenes, tölgyfára hajazó. Nyelete hosszú. Pont, mint a dohány, apróra vágva, formába sodorva, leszűrve izzik a semmibe a lélek, hogy kárt ne tegyen magában. Én ezt hív

The Violence That Was Tatiana stood staring at the view from the meagre, grime covered little opening in the wall, which one might call a window. There wasn’t much to look at outside, other than a few scanty, bare trees, and the white blanket of snow that enveloped everything the eye could see. She was small for her age. But a lot of the girls in that area of Chechnya didn’t look their age. Poor diets and a rough life in a harsh environment assured that. Most didn’t even live to complete their teens. Tatiana was lucky to be nineteen and alive. Maybe she would live to marry and have children. Of the few objects that adorned t

Látom nézel, Nem látsz engem. Én is nézlek, S látom magam. Nem látlak téged, Te látod magad. Nem hasonlítunk, Csak tükrünk magunk.