Edit: 18.07.2009

Tuningoltam.


=================================

Eredeti szöveg:
Álomszuszék

Elaludt.
Most már mindegy volt, felment a legfelső emeletre, s kiléett a liftből, feltételezte, hogy már a tetőn van, de mégsem. Arra gondolt, hogy ki volt az a balek aki így tervezte az éületet... a lift csak a legfelső emeletig megy, onnan lécsőn lehet kijutni a tetőre. Ásított egyet, jól lehetett látni, hogy alól egyik hátsó fogából kiesett a tömés... még mindig álmos volt, szeméből kipiszkált egy kis csipát, aztán meglátta a jelet egy ajtón: TETŐ. Kinyitotta s felment, a lécső tetején az ajtó nehezen nyílott, amint megpattant, a szél süvített be a résen... piszkos, szagos szél volt. Aztán erősebben megnyomta az ajtót, s az kinyílott, kiléett s bezárta az ajtót mögötte. Nekitámaszkodott.
Nem volt semmi a láthatáron, csak a vérvörös felhők az égen, tetszett neki ez, mosolyszikra tűnt fel arcán (az első mosoly ma), de nem lett láng, a szél szaga zavarta, most már szenet is érzett benne s szempillantás alatt a szikra fintorrá fejlődött vissza. De mindennek ellenére elrendezte kócos haját, vagyis csak akarta, mert annyira borzos volt, hogy beleakadt a keze fürtjeibe... de sebaj, belenyúlt kabátja belső zsebébe s a fésűvel amit onnan előszedett javított a helyzeten. Most egész jól festett. Még csak a piszkos, véres homloka s kisírt szemei voltak szokatlanok vonásaiban.
Előbb ment, de megállt egy víztócsa előtt. Belenézett s nagyon nem tetszett neki a látvány, mert cipőjével elérintette a víz szélét s ekkor torzkéek tekintettek vissza reá. De ő nézte, mindaddig míg egy csepp könny le nem hullott arcáról s leesvén a tócsába ép eltorzult arcának szájába esett. Sóst érzett szájában, s ezért nyomban elővett egy zsebkendőt s kicsit megmártotta a tócsa vizében. Letörölte arcát vele; vér, könny nyoma nyomban eltűnt arcáról. Most nagyon helyes volt, meg is volt elégedve teljesítményével, de azért nem mosolygott, mintha azt gondolta volna, hogy naponta csak három mosoly van megengedve s nem akart pazarolni, -de tévedett, mert valójában egy sem lett volna szabad, nem, mostmár még egy se-.
No, de közbe kikerülte a tócsát és az éület széle felé haladt. Odaérve felmászott a peremre és -... nem, nem ugrott...- leült s bambán figyelte a várost, sőt, megfogta mindkét kezével háta mögött a perem belsejét... a szél nagyon süvített ott... Nézte a várost, de nem látott semmit, csak szürkeséget, s a szürkeség után sötétebb szürkeséget s az után, ahol a sötétebb szürkeség összeért a feketével, már az emlékei ugrottak szeme elé. Látta amint kiszaladt a reggel a lakásból, beugrott a kocsiba s vágtatott ide, munkahelyére, mert elaludt. Eleinte nagyon gyorsan jött, de aztán furcsállni kezdte, hogy nincs se rendőr a háta mögött, se kocsi, se zöld, se piros, se semmi, de annyira nem zavarta, gondolta szerencsés, keveset késik, s már ott is volt.
Kiszállt a kocsiból s sietett az ajtó felé, majdnem szaladott, amit igazán nem kellett volna, mert arcát becsapta az ajtóba, mert azt nem vette észre, hogy az össze van olvadva s akármennyire mozgásérzékelő, többé soha nem fog kinyílni. Becsapta az arcát, szemüvege széttört s leesett, de nem vágta meg szerencsére. Nem vesztette el eszméletét, de szédült volt, összeszedte magát s felkelt. "Mi a franc ez!?" kérdezte követelőzve, de nem volt senki aki válaszolt volna, körülnézett az utcára s csak most tűnt fel neki, hogy senki sincs az utcán, a házakba, sehol. Most tisztán látta, hogy néhol égés nyoma volt, néhol meg valami beleütközött a földbe, vagy az éületekbe, úgy mint ebbe az ajtóba is, amibe belecsapódott az imént.
Most minden tiszta volt. Lassan lerogyott térdeire s arcához emelte kezeit, tapogatózott, minden a helyén volt, hegyes orr, kis száj, még a pattanás is ami a tegnap este bujt ki a bal szeme felett a homlokán. Aztán miközben kezeit hajához emelte két könnycsepp volt látható két szeme szélén, mikor ezek -egyidőben- leperegtek, kezei már megmarkolták haját s teljes erejéből kiabált, téte a haját s fejét verte a kormos aszfaltra. Kormos volt minden, olyan kormos mint a láthatáron a föld, de aztán fennebb nézett, s ott volt a vérvörös, majdnem lila ég. Szé volt. Tetszett neki, de nem mosolygott, nem bírt. Kezébe ejtette fejét és gondolkozott. Így: "Minden nap azzal ébredtem, hogy mi lenne, ha nem lennék, ha egyszerre meghalnék s nem kellene mindennapjaimat ezekkel a szürke emberekkel éljem... mi lenne, ha megmentenél? Most meg mit tettél velem!? Mit tettél?? Véget vetettél ennek a világnak s csak engem hagytál itt? Azt gondolod, vicces vagy? Megmented a világot tőlem... nem, ez nem úgy megy, túljárok az eszeden is!" Ezzel alávetette magát és sikított vadul, harcra készen.
De megébredt, zavart volt, csalódott kissé, aztán észhez kapott, amint letekintett az óra felé furcsállta, hogy égett szagot érez, majdnem perzselőt... látta, hogy elkésett, kiugrott az ágyból s csak annyit mondott, "Azt a mindenit, kinyír a főnök, megint elaludtam..."
Igen.
Elaludt.
Elaludta a Világvégét.


--------------------------------
Eredeti komment
Az első prozám a Da-n... szal ugorjatok reá, szedjétek sét, rágjátok meg, oszt modjátok el izlik, vagy sem, de inkább a vagy sem érdekelne, meg a miértek...

Horror.. naigen, mittomén mi, jobb Categoryt nem láttam...ezek az emberek nem hallottak olyanróll, hogy novella, vagy egyperces, vagy mi a babám micsodája... fele az lehetöségeknek olyan, hogy nem tom hova tegyem, a másik felébe pedig soha nem irnák semmit, szal mna horror, szall tessenek megijedni...

Frissen írodott, szal még meleg, vigyázzatok, hogy olvassátok, még megéget... no de amig ti olvassátok biztos kihül, mert hajnali négy óra van...

Még mivel untassalak? ja egen... megtagadtam természetem s nem magamról írtam... ez 100% kitaláció...
Ez nem azt jelenti, hogy nem ihletödtem valahonnan... É.ppeg, az a valaki, aki elsőnek kitalálja honnan jött az ötlet, és eddig olvasta a commentet, akkor őm, nemtom, valamit kap, még kigondolom mit és hogy... esetleg irok neki valamit, egy verset vagy mittomén... valamit biztos

Na lefogom coffeintől reszkető kezem (2 liter pepszi eredménye... amugy nem kávézom)... Nájt evribádi...

_{EDIT 2007 12 07: Szoltak, hogy van benne elírás meg logikátlan fogalmazás, szal átjavítottam...}